Siewert András tart előadást német fiataloknak a Migration Aidről
Siewert András tart előadást német fiataloknak a Migration Aidről

Nagy vihart kavarnak a Migration Aid oldalán az “Együttérző Magyarország” kampány keretében közzétett írások. Az első ilyen jellegű cikk (Váratlan fordulat a magyar menekültpolitikában) néhány óra leforgása alatt 2 ezer “Tetszik”-et kapott, a facebookon is nagyon sokan kommentálták. Siewert András, a kampány ötletgazdája, egyben a Migration Aid operatív koordinátora válaszolja meg a kampánnyal kapcsolatban kapott kérdéseket, amik arra vonatkoztak, mire jó menekültekkel kapcsolatos “álhíreket” közölni a Migration Aid nevében.

Kanyarodjunk vissza a rendszerváltásnak nevezett időszak éveire, ami időben egybeesett a délszláv válsággal. 1988-1994 között közel 250 ezer ember kért menedékjogot Magyarországon, köztük több tízezer muszlim vallású bosnyák. Akkoriban az országunk nem csak tranzitállomása volt a menekülőknek, több tízezren itt is maradtak. Emlékszik abból az időből bárki migránsozásra? Kerítésépítésre? Terrorizmussal kapcsolatos riogatásra? Persze, hogy nem… És miért nem? Mert az akkori kormányok – elsősorban az Antall-kormány – ezt szakmai kérdésként kezelte. Eszükbe sem jutott, hogy más emberek szerencsétlenségéből politikai tőkét kovácsoljanak. Ott voltak a menekültügyért és nemzetbiztonságért felelős szervek, rájuk bízták a válság kezelését, amelyek az akkori kiélezett körülményekhez képest tökéletesen megoldották a feladatukat.

Ezzel szemben van a jelenlegi helyzet: egy parlamenti 2/3-dal rendelkező hatalmi elit, akik néhány éve elkezdtek azon gondolkozni, hogyan tudnának hosszútávon hatalmon maradni. Közismert szociálpszichológiai jelenség, hogy a közös ellenség elleni harc összekovácsol. De ha nincs igazi ellenség – hiszen ellenzéki pártok jelenleg csak nyomokban lelhetők fel az országban -, akkor mi legyen? Erre született egy koncepció, ami a magyar politikában eddig egyedülálló: ha nincs valós ellenség, kreáljunk. Voltak már 2015 előtt is próbálkozások ellenségképek kialakítására, de az első átütő sikert az idegenellenes kampány hozta. Kapóra jött a 2015-ös menekültválság, ami 2015 tavasza és 2016 tavasza között valóban logisztikai problémákat okozott, de az illetékes menekültügyi és nemzetbiztonsági szervek gond nélkül menedzselni tudták volna, a korábbi délszláv menekülthullámhoz hasonlóan. Ráadásul most csak tranzitország voltunk, szinte senki sem akart tartósan Magyarországon maradni.

1994vs2016

A menekült ideális ellenség, hiszen nem tudja megvédeni magát. Még csak érteni sem fogja, mik azok a hatalmas kék plakátok, amikkel teleszórták az országot, azt próbálván lenyomni az emberek torkán: a migráns veszélyes ember, elveheti a munkádat, megerőszakolhatja a feleségedet, bombát robbanthat a házad mellett. A kommunikációs koncepció azonban tökéletes volt, célt ért. A magyar társadalom jelentős részének új ellenségképe lett. Ezután már csak tovább kellett gombolyítani a szálat, az ellenségképet fokozatosan kiépíteni. Ebbe a sorba illeszkedik Brüsszel, Soros György, a (migránsokat támogató) civil szervezetek.

De vegyük végre észre: ez nem egy klasszikus poltikai kampány. Ez egy olyan információs művelet, ami a pszichológiai hadviselés számos elemét tartalmazza és a katonai terminológia része.

“Az a valóság, amit az emberek annak hisznek” – ez a pszichológiai hadviselés egyik alapvető mottója. Ha megnézzük az elmúlt két év kormányzati propagandáját: teljes egészében erre az elvre épül. Ezt az utóbbi 2 hétben ezt a Migration Aid is megtapasztalhatta. A kormányközeli propagandagépezet a valósággal köszönőviszonyban sem lévő információkat sulykolta. Ennek csúcspontja a TV2 2017. június 12-i Tények című műsora, amit ezzel a felütéssel sugároztak: Azt sem tudni, hogy vajon létezik-e (a Migration Aid).

Ahogy már említettem, a pszichológiai/információs hadviselés a modern katonai műveletek szerves része. Feladata az ellenség elbizonytalanítása, demotiválása, félelemben tartása. Bármilyen áron…

Tehát Magyarországon van egy hatalmi elit, amely a pszichológiai/információs hadviselés eszköztárát veti be annak érdekében, hogy saját hatalmi pozicióit megerősítse. Kijelöl a társadalmon belül csoportokat, amiket ellenségként definiálhat, és a társadalom manipulálható részét nekiugrasztja a kijelölt ellenségnek.

A metodika nem új, ugyanezen az elven működött a hitleri propaganda vagy az Iszlám Állam kommunikációs stratégiája, de idetartoznak Donald Trump kampányának egyes elemei is. Az igazi tragédia az, hogy ez a kommunikációs stratégia nem csak 1-2 kormányzati ciklus alatt fejti ki hatását, évtizedekre megmérgezheti egy társadalom életét.

A miniszterelnök és környezete szereti azzal indokolni ezt a kommunikációs stratégiát, hogy bevándorlók kizárásával megőrizhető Európa kultúrális homogenitása, a magyar nemzet egysége. Ez vagy szándékos félrevezetés vagy tudatlanság, ugyanis a hatás pont az ellenkező. Jóval nagyobb szakadékok jönnek létre a társadalmon belül a félelmet tápláló kommunikációjuk nyomán, mint amit bármilyen interkultúrális kapcsolódás létre tud hozni. Sőt, az így létrejövő és folyamatosan erősődő társadalmi fragmentáció a legjobb út az anarchia, a nemzet szétesése felé.

Mit tehet egy hozzánk hasonló kis szervezet, amitől távol áll az erőszak minden formája, nincs gazdasági érdekérvényesítő képessége, de egy információs művelet célkeresztjébe kerül?

Évekkel ezelőtt belecsöppentem egy veszekedésbe, ami közel állt ahhoz, hogy tettlegességbe váltson. Az indulatok annyira hevesek voltak, hogy semilyen racionális érv nem segített már, ezért spontán ötlettől vezérelve odaléptem a veszekedő felekhez. Odafordultam ahhoz az emberhez, akit erősebbnek és veszélyesebbnek gondoltam, széttártam a karjaim és megkérdeztem tőle: megengeded, hogy átöleljelek? Láttam a tekintetében, hogy a váratlan kérdés elbizonytalanította. – Meg akarsz ütni? Na, gyere… – a kommunikációja verbálisan még mindig agresszív volt, de a testbeszéde jelezte, hogy már az elbizonytalanodás dominál benne. – Dehogy akarlak megütni, nincs veled semmi bajom. Csak szeretnélek átölelni.

A testtartása elernyedt, agressziónak semmi jele, így hát odaléptem és átöleltem. A bizonytalanság helyét átvette a zavarodottság. Az ölelés ugyanis nem csak egy vállveregetős köszönés volt, hanem már 20-25 másodperce tartott. És akkor egyszer csak éreztem, hogy a férfi végképp megadja magát a helyzetnek és ő is átölelt. – Nem akartam ám senkit sem bántani, tudom, hogy jó emberek vagytok – mondta. Ez már a kimagyarázós rész volt, a konfliktus feloldása.

Azóta számtalan esetben a gyakorlatban is megtapasztaltam, a fizika törvényszerűségei a mentális-érzelmi működésre is érvényesek. Hatás-ellenhatás. Egy negatív érzelmi helyzetet nem semlegesíthetsz negatív érzelmekkel, gondolatokkal. A félelem gyűlöletet szül, ha a gyűlöletre gyűlölettel reagálunk, könnyen egy erőszakspirálban találjuk magunkat.

A kormánypropaganda a félelemkeltésen keresztül próbál hatni az emberekre. Ha erre mi, akik a kijelölt ellenség vagyunk, gyűlölettel reagálunk, elérték a céljukat. Pont azt a helyet foglaljuk el, amit a játszmájukban nekünk szántak: az ellenségét, aki gyűlöli őket és akit ezért gyűlölni lehet. Azaz lehet velünk háborúzni, és nekik pont ez kell.

Az “Együttérző Magyarország” kampány célja, hogy megmutassuk, lehetne másképp. Menekülteket verő rendőrök helyett a hírek szólhatnának emberbarát rendőrökről is. Kerítésépítés helyett kerítésbontásról. És egy miniszterelnökről, aki képes meglátni és átérezni mások szenvedését.

Mutassuk meg azt, hogy mi hiszünk a jóban. El tudjuk hinni még a miniszterelnökünkről is, hogy képes a bibliai pálfordulásra. Gondoljunk rá szeretettel, akit átölelnénk, akkor is, ha épp háborúzni akar velünk. Úgy tűnik, ezen a fásult, demoralizált, egyre több félelmet és gyűlöletet dédelgető társadalmon a racionális érvek már nem segítenek. Lepjük meg hát a gyűlöletet egy öleléssel…