zsambek-romtemplom

Vasárnap van. Hazánkban ezen a napon szinte minden településen zúgnak a harangok, misére, istentiszteletre hívnak. Keresztény országnak nevezzük magunkat, keresztény értékekkel, amiket országunk vezetői szerint meg kell védeni.

Napok óta áll a bál a magyar sajtóban és néhány nyugat-balatoni településen amiatt, mert nyaralásban, kikapcsolódásban szeretnénk segíteni embereknek, akik közöttünk, velünk élnek.

Szeretném megköszönni Nagy Áronnak, a Magyar Idők újságírójának, hogy útjára indította ezt a lavinát. Köszönöm, mert megadta a lehetőséget arra, hogy tisztázzunk félreértéseket és beszélgessünk arról, mit jelent a mai világban embernek lenni. Mert magyarok vagyunk, európaiak, de mindenekelőtt: emberek.

Egy lelkész családjában nevelkedtem. Ha nem is értettem meg mindig a vasárnapi igehirdetések üzeneteit, három dolgot biztosan kaptam útravalónak: a tiszta és nyílt beszédet, az élet feltétlen tiszteletét és a szolidaritást, együttérzést a szenvedő embertársaimmal.

Nem egyszerű a mai világban ezeket az értékeket szem előtt tartva élni. Különösen nehéz kicsiny hazánkban, sajnos. A közbeszéd tele van hazugságokkal, manipulációval, félelemmel, gyűlölettel. Nem állítom azt, hogy a Migration Aid egyik vezetőjeként mindig a legjobb megoldást választom. Próbálok manőverezni értékek, jogszabályok és lehetőségek között. És igen, néha ott a félelem is: mi lesz akkor, hogy ha valamit mondunk, teszünk, ami mindenben megfelel a magyar jognak és a saját értékeimnek, de szembetalálom magam gyűlölködő emberhordákkal, akik azt ordítják: kövezzük meg. Látunk ilyet sajnos még a mai világban…

Súlyos, nehéz feladatokat kell megoldania az emberiségnek, a globális migráció csak egy a sokból. Nem látom azt, hogy bárki megtalálta volna a megoldásokat ezekre a kihívásokra. Hogy lenne megoldás a biztonságra úgy, hogy közben emberek is maradjunk. 

Jó megoldás a migráció szabalyozására a kerítés, a fal? Mondjuk azt, hogy igen. Vegyük körbe egy hatméteres fallal Magyarországot. Vagy Európát. Ránéztetek már a térképre? Izraeltől Észak-Koreáig szinte láncra felfűzve sorakoznak egymás mellett Ázsiában az atomhatalmak. Hagyjuk őket a falon kívül, oldják meg maguk a problémáikat (amiket részben Európa exportált évszázadokon keresztül, amikor tűzzel-vassal vertük keresztül 4 kontinensen az “értékeinket” vagy inkább érdekeinket). Szerintetek, ha a falon kívüliek egymásnak esnek és repkednek a rakéták, emelkednek az atombombák gombafelhői, mi itt a falon belül életben maradunk? Ha elpusztul a természet a falon kívül és nem jönnek már a tenger felől az esőfelhők a Kárpát-medence fölé: túléljük?

Fel kellene végre ébredni, emberek. Mi, akik ezen a bolygón élünk, egy csónakban evezünk, összekötöttük az életünket, ha tetszik, ha nem. Vannak problémák, kihívások, amikre csak közösen, együtt találhatunk megoldásokat.

Mitől félünk valójában, amikor távol akarunk tartani magunktól embereket, például menekülteket? A vallásuktól? A kinézetüktől? Az eltérő kultúrális szokásaiktól? Ezek olyan dolgok lennének, amikkel nem tudunk együtt élni?

Azt gondolom, hogy az emberekben lévő gyűlölettől félünk. A gyűlölet által lángra lobbantott agressziótól. Akkor viszont kérdezem én: a gyűlöletre a gyűlölet a megfelelő válasz?

Azt írja Áron a Magyar Idők tegnapi cikkében, hogy párbeszéd helyett erővel akarjuk lenyomni az emberek torkán az elképzeléseinket. És kérdezi, miért nem egyeztetünk előre a helyi polgármesterekkel.

Visszakérdezek: milyen közös kommunikációs platformunk lehet olyan helyi és országos politikusokkal, akik úgy nyilatkoznak, mint Keszthely polgármestere, idézem: “Polgármestertársaimmal abban megegyeztünk, hogy amennyiben ezek a dolgok körülöttünk fognak történni és a törvényes eszközökkel nem tudjuk megakadályozni, mindenképpen valamilyen tüntetést, megmozdulást fogunk szervezni és hangot kívánunk adni annak, hogy mi ezzel abszolút nem értünk egyet. Nem csak azzal, hogy itt Keszthelyen és környékén legyen: sehol ne legyen Magyarországon.

Tucatnyi ilyen jellegű megnyilvánulást olvashattunk az elmúlt napokban. Alaptörvényünkből idézek ezekre reagálva (XXVII. cikk, 1. bekezdés): Mindenkinek, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, joga van a szabad mozgáshoz és tartózkodási helye szabad megválasztásához.
Miről beszélgessünk, ha felelős vezetők még a saját alkotmányukat sem tisztelik?

Vasárnap van. A keresztény templomokban, imaházakban a gyülekezetek vezetői ezen a napon a Bibliát idézik. Kerestem magunknak mára egy idézetet:
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengõ érc vagyok vagy pengõ cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
S vessem oda testem, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik. ” (Pál apostol első levele a Korinthusiakhoz, 13. fejezet 1-6.)

Értelmeztem ezeket a szavakat a magam számára és a következőket szeretném mondani:

Bocsánatot kérek mind a magam, mind a Migration Aid nevében, ha kommunikációnkkal, cselekedeteinkkel bármelyik honfitársunkban félelmet váltottunk ki. Nem volt ilyen szándékunk. Szeretnénk mindenkivel közösen megoldásokat találni azokra a problémákra, amelyek foglalkoztatnak bennünket, így a migráció okozta kihívásokra is. Nyitottak vagyunk és meghallgatunk minden szeretetben, jószándékúan megfogalmazott érvet, gondolatot. Segítsetek nekünk abban, hogy jó megoldásokat találjunk és azokat jól is kommunikáljuk. Segítsetek nekünk abban, hogy a félelem és a gyűlölet helyét átvegye hazánkban az egymás véleményét tiszteletben tartó beszélgetés és a közös megoldáskeresés. Nyitott szívvel és elmével várjuk Manninger képviselő úrnak, politikus társainak, a polgármester hölgyek és urak konstruktív javaslatait arra is, hogyan lehet Magyarországon az alkotmány/alaptörvény szellemében rászorult menekülteket nyaraltatni.

Siewert András, 2017. augusztus 6.

Előzmények: