Kezdjük minjárt a megjelenéseddel. Mi az a csillag a “menekült vagyok” felirat fölött a pólón, amit viselsz?

Az őcsényi falugyűlésen feltettem a kérdést a falubelieknek, hogyan fogják felismerni, hogy aki a falujukba érkezik, az menekült, vagy egy német muszlim túrista család. Erre bedobta valaki, hogy a menekültek majd kapnak sárga csillagot. Ennek az a történelmi háttere, hogy a náci Németországban a 30-as évektől ezt a csillagot kellett viselniük a zsidóknak, hogy bárki számára felsimerhetőek legyenek az utcán is. Sokan fogalmaztak meg kritikát azzal kapcsolatban, miért keverem a két dolgot. Nem keverem, csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy kísértetiesen kezd hasonlítani a magyar közbeszéd stílusa arra, ami a 30-as évek Németországát jellemezte. A nagyapám a német Wehrmacht katonája volt, családi vonalon kellően érzékenyítve vagyok a témára.

Sokat szerepel a Migration Aid a médiában. Így terveztétek?

Ezen mostanában én is sokat elgondolkozom, hogyan jutottunk el ide. 2015. október közepétől, ahogy eltűntek a menekültek Magyarországról, mi is eltűntünk a médiából. Pedig ugyanúgy segítettünk továbbra is. Először a környező országokban, aztán Görögországban, tavaly nyártól a tranzitokban, magyar befogadó központokban. És mindig is voltak projektjeink, amelyek során programokat, kirándulásokat szerveztünk menekülteknek. Tavaly pl. gyereknapon 2 busznyi családot hoztunk fel Pestre az akkor még működő bicskei táborból. Ugráló várat, bohócot, mindenféle programot szerveztünk az embereknek. A kutya se figyelt rá. A médiában sem. Vagy örültünk volna annak, ha jobban be tudjuk mutatni az embereknek, mi zajlik most a határainkon, a tranzitokban, mert a mai napig sok a téves információ a médiában. 9 hónapon át szinte egyetlen sajtóterméknek sem ütötte meg az ingerküszöbét a téma, a Földes András az indextől érdeklődött néha, és a külföldi sajtó…

Akkor szerinted most mi történt? Mi változott?

Csak az események kronológiájából tudok következtetni. Május végén teljesen váratlanul kiraktak bennünket a tranzitokból. Nyilván felsőbb, politikai utasításra. Ugyanis pár nappal a döntés előtt a SIRIUS.HELP vezetőjeként még ott ültem a BMH-ban az egyeztetéseken. Egy nappal azután, hogy megkaptuk a júniustól érvényes tranzitos munkabeosztás-tervezetünket, behívtak a BMH központjába és tájékoztattak, hogy nem tudják folytatni az együttműködést. Indoklás nem volt. Két héttel korábban a menekültügyi igazgató még külön megköszönte a hatékony munkánkat, mert segítettünk egy szervezési probléma megoldásában. A “felmondás” után egy napunk volt arra, hogy elvarrjuk a szálakat a tranzitokban. Mindenkitől elbúcsúztunk, akikkel heteken, hónapokon át foglalkoztunk. Sírtak az önkéntesek, sírtak a családok. És bosszúsak voltak, úgy érezték, őket akarják ezzel a döntéssel megszivatni. Több tucat család írt egy petíciót a hivatalnak, hogy kérnek bennünket vissza, de nem is válaszoltak rá.

Szóval kiraktak bennünket a tranzitokból. Pár napra rá “felfedezte” magának a Migration Aid-et a Magyar Idők, mint kormányközeli sajtótermék. Onnantól heteken át folyamatosan terítéken voltunk náluk, és ezáltal minden más sajtóterméknél, ami átveszi tőlük a híreket. Átláthatatlanság, titkolózás, Soros-szervezet, részrehajló tolmácsok, volt minden, mi szem-szájnak ingere.

Aztán augusztus elején felfedezték az oldalunkon, hogy önkénteseket keresünk egy balatoni projekthez. Ez volt a “migránsüdültetés” témájának hajnala. Két hónapja megy ezen a pörgés.

Ami az eddigiek alapján talán nyilvánvaló, az egész mögött a kormánymédia lejáratási, ellehetetlenítési szándéka állt. Valahol ott fönt valaki úgy gondolta, jó célpont vagyunk, talán nincs még egy ennyire ismert szervezet Magyarországon, ahol egyszerre lehet migránsozni és sorosozni. A Helsinki azért keményebb falat, csupa jogász, mi hozzájuk képest puha célpont vagyunk.

Mi köze van a Migration Aid-nek Soroshoz?

Semmi. Olvasom néha, hogy 2015 nyarán két hétig használhattuk a CEU egyik ingatlanát raktárként. Ezt én is csak a többiektől tudom,mert akkor még nem voltam a Migration Aid tagja. 2015. augusztus közepe óta vagyok a szervezetben, azóta biztosan nem kaptunk sem közvetett, sem közvetlen támogatást. És nem is szeretném.

Miért? Rossz fényt vetne a szervezetre?

Dehogy. Ha valamilyen bélyeget ránk akar ragasztani a kormánymédia, úgyis megteszi. Ha van valóságalapja, ha nincs. Ez nálam elvi kérdés. Soros üzletemberként egy olyan gazdasági rendszer egyik láncszeme, ami az egyik kiváltója a globális problémáknak. Mecénáskodhat attól jobbra-balra, ez nem változtat azon, mivel keresi a pénzét.

Mi a véleményed a Soros-tervről?

Nettó hülyeség ezt tematizálni. Egy krízishelyzetben mindenki beszél össze-vissza, keresi a megoldásokat, javaslatokat tesz. Ezek az események, tapasztalatok hatására változhatnak. Orbán Viktor az elmúlt 25 évben már állított mindent és annak az ellenkezőjét is. Szerintem nem járok messze a valóságtól, ha azt mondom, az 1990-es Orbán Viktor szembeköpné mai önmagát. Amire a kormány Soros-tervként hivatkozik, nem Soros mai vagy akár idei gondolatai. Ha a miniszterelnök helyében lennék, és a krízis megoldása lenne a szándékom, kommunikációra törekednék. “Gyere Gyuri, üljünk le egy sörre vagy egy Felcsút meccsen szotyizás közben beszéljük meg, hogyan is gondoltad a kijelentéseidet.” De láthatóan nem ez a kormánypártok célja, hogy nyugalom legyen az országban. Kell az ellenségkép egy hatékony választási kampányhoz. Az emberek agyát meg már annyira kilúgozta az elmúlt két év migránsozása, hogy már csak rezignáltan legyintenek.

Őcsényben nem így tűnt. Ott heves ellenállásba és gyűlölethullámba ütköztetek.

Ez pszichológia. A folyamatos félelemben tartásra az emberek reagálhatnak úgy, hogy rezignáltan befelé fordulnak, mert tehetetlennek érzik magukat, vagy úgy, hogy utat törnek maguknak a traumák indulat és düh formájában.

Hogyan élted meg az őcsényi falugyűlésen történteket? Volt benned félelem, harag?

Nem, egy pillanatra sem. Ha nem épp én beszéltem, figyeltem az embereket. Az arcokról próbáltam leolvasni, mi zajlik éppen bennük. Rengeteg sztereotíp, általánosító véleményt olvastam az elmúlt napokban arról, miért reagál másképp a vidéki, mint mondjuk a pesti ember ugyanerre a helyzetre. A falusiak, vagy akár az őcsényiek kollektív kikiáltása elmaradottá, iskolázatlanná, önzővé, iriggyé, agresszívvá – hogy csak néhány jelzőt soroljak az általam olvasottakból – ugyanazt a mentális szisztémát követi, mint amikor az őcsényi azt mondja: a menekültek erőszakosak, gyilkosok, koszosak stb. Az egész kommunikációs folyamat legnagyobb rákfenéje az általánosítás. Tudom, hogy ez leegyszerűsíti a kommunikációt és tömörebben lehet fogalmazni. De a világ nem ilyen. Nem csak gömbökből és téglatestekből, feketéből és fehérből áll. Milliónyi forma, szín, vélemény. A lényeg az lenne, hogy szem előtt tartva a sokféleséget keressük a közös irányt és megoldásokat. Tudom, hogy ez sokkal macerásabb és lassabb folyamat, de meggyőzödésem, hogy az emberiség szociális evolúciójának fontos mérföldköve.

Jogosak a menekültekkel kapcsolatos félelmek? Indulattal kell rájuk reagálni?

A túlélési ösztön minden ember működésének az egyik motorja. Szükségünk van egy biztonságos térre ahhoz, hogy ki tudjunk bontakozni. Még senki sem tudta megválaszolni, a Föld mennyi ember számára lehet biztonságos tér, pedig ez egy elementáris kérdés. Nincs válaszunk arra, hogy egyáltalán mennyi erőforrásunk van, ez hány embernek, mennyi időre elég. De még azt sem volt képes megoldani eddig az emberiség, hogy mindenki egyenlően férjen hozzá az erőforrásokhoz. Azt gondolom, hogy  ez minden problémánk alapja. Nem gazdálkodunk az erőforrásokkal, hanem harcolunk értük. Ennek pedig mindig vannak nyertesei és vesztesei. Egy folyamatos egyensúlytalan állapotban élünk, nyertesek-vesztesek, gazdagok-szegények, jók-rosszak. Nem világkormány kell ide, hanem a globális perspektívák ismerete és használata minden ember számára. Tudom, hogy ez most idealisztikusan hangzik, ezzel csak egy célt akartam kijelölni. Meg kellene érteni, hogy egy olyan bolygón élünk, ahol minden mindennel összefügg, ha tetszik, ha nem. Azaz: Magyarország miniszterelnökének elsősorban azért van felelőssége, ami ezen a 93 ezer négyzetkilométeren történik. De ezt holisztikusan kell szemlélni, a felelősség nem áll meg a határoknál. Nem vagyunk beljebb azzal, ha elszigeteljük magunkat, kerítésekkel határolódunk el a problémától. A probléma ettől még megmarad. Egy ideig a határainkon kívül, de aztán újra begyűrűzik valamilyen formában. A megoldás első lépése tehát az, hogy intenzíven részt veszünk a probléma gyökereinek feltárásában.

A biztonság jogos igény egy migrációs válságban is. Nem értek egyet azokkal, akik szerint lehetővé kell tenni, hogy határok nélkül áramoljanak az emberek, ki merre lát. Ilyenre sehol a természetben nincs példa. Minden sejtnek, minden szervnek, minden egyednek, minden populációnak megvannak a -tól -ig határai. Ha organikusan akarunk társadalmat építeni, ezt az evolúciós kódot figyelembe kell vennünk. Ugyanakkor nagyon fontos: a határ egyben a kommunikáció, az információáramlás, a kapcsolódás felülete. Nem azért vannak határok, hogy elkülönüljünk, hanem hogy lehetőségünk legyen egy meghatározott információs tartalom, értékrend, kultúra képviseletére egy kapcsolódási, együttműködési folyamatban. Tehát: kell a biztonság? Igen. Kell félni az új kapcsolódásoktól? Nem.

De az emberekben mégis ott él a félelem…

Persze, de ez kapcsolódik az eddig elmondottakhoz. Ha egy számunkra ismeretlen, idegen dologgal találkozunk, az kibillent a biztonságérzetünkből. Ez mindenkinél más és más, attól is függ, milyen traumákat hordozunk magunkkal és hogyan szocializálódunk. Ha most leszállna a Hősök terén egy ufó és kiszállna belőle két marslakó, hogy helló emberek, őcsényi reakciókkal találkoznánk. Le kell őket lőni, mert biztosan jön egy egész invázió, a moziban is úgy volt…

Ilyenkor az egyetlen esély, hogy legyenek józan hangok, amik azt mondják: nyugi. Várjunk még. Nézzük meg, mi jó sülhet ki ebből..

Mi jó sülhet ki abból, hogy menekülteket visztek nyaralni falvakba?

Nekem 2 évvel ezelőttig semmiféle kapcsolatom nem volt az arab, vagy közép-keleti kultúrákkal és az iszlám vallásra is inkább szkeptikusan tekintettem. Az, hogy bekapcsolódtam a menekültek segítésébe, kizárólag humanitárius gesztus volt részemről. Bárki lett volna a menekülő, ugyanaz lett volna a reakcióm. Ami megváltoztatott ezen a téren, az a görögországi munka során szerzett tapasztalatok voltak, ahol a szigetek partjaira érkező csónakokból mentettük ki az embereket. Talán sosem dolgoztam ennyire élet és halál mezsgyéjén. És ezt mindenkin lehetet érezni. Síró gyerekek, rettegő és súlyosan traumatizált felnőttek. Azok a beszélgetések a parton az emberekkel, akik épp kiszálltak egy süllyedőfélben lévő lélekvesztőből és átélték a halálfélelmet… mintha egy másik dimenzióban jöttek volna létre. Azokban a pillanatokban nem számított vallás, kultúra, hagyományok – emberek találkoztak, fogták meg egymás kezét, ölelték át egymást.

A szigetekről kompokkal vitték tovább az embereket a görög szárazföldre, az önkéntesek is azon utaztak. Egyik alkalommal egy önkéntes társammal több száz szír társaságában mentünk haza. Két különböző szinten kaptunk helyet a Dalmával. Már mindenki a kompon volt, de hatalmas vihar dúlt az Égei-tengeren, ezért nem kaptunk kifutási engedélyt. Alapból ez egy 10-12 órás hajóút, de most több mint 24 órát vesztegelt a komp, mielőtt el tudtunk indulni. Ez alatt a 24 óra alatt gyökeresen megváltozott a véleményem ezekről az emberekről. Úgy működtek együtt, mint egy nagy falu. Megosztották egymással az ételt, a családok vigyáztak egymás gyerekeire, közösen zenéltek, énekeltek. Egy hangos szó, reklamálás nem hangzott el, hogy miért nem megyünk. Néha lementem Dalmához, aki újdonsült gyerekismerősei körében ült és játszottak, angolul tanultak, a gyerekek meg arabra tanították. Azon gondolkoztam közben, hogyan festene ez a 24 óra, ha magyarok vennének körbe. Akkor azt gondoltam: nem kellene beolvasztanunk Európában ezeket az embereket, maradjanak meg ilyennek. Tanuljunk egymástól, figyeljünk egymásra és éljünk békésen egymás mellett.

Nem akarok most sem általánosítani. A menekültek nem angyalok. Ugyanolyan sokfélék, mint mi, akik befogadjuk őket. Közöttük is vannak, akik nem tudnak, vagy nem is akarnak közösségben élni, de ezzel vissza is kanyarodtunk a biztonság kérdéséhez. Azt gondolom, jószándékú idegenek mindig tudnak tanulni egymástól, tudnak valamit adni egymásnak.

Olvastam olyan véleményeket, hogy kárt okoztok a menekülteknek azzal, hogy ilyen légkör alakult ki és hogy ezt ti is provokáltátok ki.

Az elején felvázoltam, hogyan jutottunk el idáig. Nem mi kerestük meg a Magyar Időket azzal, hogy nincs-e kedvük velünk foglalkozni és egy kicsit ócsárolni bennünket. Remélem, látod a helyzet fonákságát: amikor csak simán tettük a dolgunkat és nyaralni vittünk volna embereket, az a vád ért bennünket, hogy titokban elkezdjük a betelepítést a Soros-terv részeként. És hogy miért nem egyeztetünk erről az érintett településekkel, hiszen ezzel csak provokáljuk őket. Amikor erre azt mondjuk, hogy oké, csináljuk teljesen transzparensen, jöjjön a sajtó, legyen falugyűlés, akkor meg az a vád, hogy ezzel provokálunk… Most akkor mégis mit kellene csinálnunk?

Volt egy olyan történet, hogy vittünk két autóval két szír családot kirándulni, útközben egy éjszakára meg akartunk szállni, hogy ne hajnal 5-kor kelljen indulni és ne éjfélre érjünk vissza, mert a gyerekek csak nyűgösek lesznek. Volt egy ingatlantulajdonos, aki felajánlotta, hogy egy éjszakát a házában aludhatnak a családok. Vannak matracok, fürdőszoba, több nem is kell. De hozzátette: próbáljunk sötétedés után érkezni és az utca elején majd telefonáljunk. Így tettünk. Mondta a telefonban, hogy az autókat sötétítsük le, álljunk be az udvarra, nem kapcsolják fel az udvari világítást, de majd mutatják az utat telefonnal. Ne beszélgessünk, amíg nem értünk be a házba. Akkor már megbántam ezt a szállást és azon gondolkoztam: hogy magyarázom ezt el a családoknak? Hát alszik a baba a szomszéd házban nyitott ablaknál, nem akarjuk felébreszteni…Úgy éreztem magam, mint egy embercsempész. A magyar állam oltalma alatt álló családok társaságában. Ez normális szerinted?

Tök mindegy, mit csinálunk, hogyan csináljuk, ebben a közhangulatban valakit provokálni fogunk. Ha másért nem, akkor azért, mert most ezt kötelező ránk mondani. Az egyetlen megnyugtató megoldás a rettegők számára az lenne, ha nem csinálnánk semmit. Nyilván erre megy ki a játék…

Magukat a menekülteket eddig sem vontuk be ezekbe a folyamatokba és nem is fogjuk kockáztatni a biztonságukat.

Akkor hogy lesz ez az országjárás? Felcsút és a menekülés városról városra, faluról falura?

Két szálon próbáljuk továbbvinni az eseményeket. Az elmúlt két hónap engem arról győzött meg, hogy valamit csinálni kell vidéken ebben a témában. Az nem normális, hogy az egyetemi városokat leszámítva – ahol megszokták a más kultúrájú emberek jelenlétét – a vidék egy komplett no-go zóna legyen minden nő számára, aki hijabot (fejkendőt) visel. Mert másról aligha ismerik fel a menekültet, aki egyébként akár turista is lehetne. Annak, amit országjárásnak hívtál, inkább az iszlám vallással kapcsolatos előítéletek csökkentése a cél. Zala megyében, Őcsényben is azt látom, hogy gyökeret vert a menekült=muszlim=terrorista szemléletmód. Bármelyik tényezőt tudjuk gyengíteni ebben a gondolatmenetben, az segíteni fog abban, hogy realisztikusabb kép alakulhasson ki az emberekben a menekültekről is. Azt gondolom, hogy ebben a folyamatban elsősorban a Magyarországon élő magyar muszlimokra fogunk számítani. Lehet, hogy ez egy Canossa-járás lesz számukra, de ha nem akarnak a 21. század zsidóivá válni, ebbe bele kell állniuk. És számítunk mindenkire, aki szimpatizál velünk, segíteni akarja a megértést. Szeretnék útjára indítani egy tabuk nélküli, de érveken és egymás meghallgatásán alapuló kommunikációt a kapcsolódó témákról: az iszlám vallásról, arról, mi történik a Közel-Keleten és ez hogyan hat ránk, a biztonságról, a terrorizmusról. De a vidéki ember nem fog feljönni Pestre egy művelődési házba, hogy erről beszélgessen, ezért nekünk kell elmennünk oda. Stílusosan: ha a hegy nem Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Lehet, hogy ez provokatív. De aki tud jobb receptet a menekült=muszlim=terrorista téma feldolgozására, ne habozzon és haladéktalanul jelentkezzen nálam.

A kirándulások, kultúrális- és pihenő programok megszervezése a státusszal rendelkező menekültek számára egy másik szál. Remélem, hogy az országjárás mind a médiában, mind az emberek fejében leveszi a fókuszt erről a teljesen hétköznapi emberi igényről és ezt a részét ismét tudjuk csendben, nyugodt körülmények között csinálni.

Más civil csoportok és egyházi szervezetek is egyengetik a státuszt kapott menekülteket. Miért csak az a baj, amit ti csináltok?

A Menedék Egyesület hozzánk képest egy tapasztalt, szerteágazó kapcsolatrendszerrel, saját alkalmazottakkal dolgozó profi szervezet. Nélkülük, vagy a specifikus segítségnyújtásra fókuszáló szervezek nélkül, mint a mentálhigiénés támogatást nyújtó Cordelia, a jogi eljárásokban segítő Helsinki, illetve a különböző egyházi kötődésű szervezetek nélkül, mint a református Kalunba, a baptisták Családok Átmeneti Otthona, vagy mondhatnám az Oltalmat, az Ökumenikus Segélyszervezet, szinte teljesen lehetetlen helyzetben lennének jelenleg a státuszt kapott menekültek Magyarországon. Ezek a szervezetek mind jóval idősebbek, tapasztaltabbak a Migration Aidnél és beágyazottabbak a hazai menekültügyi rendszerbe. A Migration Aid még olyan a maga 2 évével és szervezetlen struktúráival, mint egy vad csikó. Mi megengedhetjük magunknak, hogy gondolkodás nélkül beszólunk a kormánynak, nem kell aggódnunk, hogy ez esetleg hatással lesz az anyagi helyzetünkre, nem függünk semilyen formában állami forrásoktól.

Így aztán beleállunk a konfliktushelyzetekbe is. Ami a szívünkön, az a szánkon. Szerintem ez már annak idején úgy volt, amikor a Zsohár Zsuzsa volt a szóvivőnk és nem igazán változott azóta. Másrészt az integrációs munka elsősorban Budapestre és néhány nagyobb városra koncentrálódik. Nem tudom, volt-e már valaha arra precedens, hogy valaki falvakba visz menekülteket, még akkor is, ha csak pár napra.

Lehet olyan következménye a menekültek nagyobb számú beengedésének Magyarországra, hogy itt is megjelenik a terrorizmus?

A terrorizmusról nem lehet kontextusok nélkül beszélni, ha nem csak riogatásra akarjuk használni. A terrorizmus a magyar jogrendben egy viszonylag új fogalom, de azzal tisztában kell lennünk, hogy ennek az erőszakos érdekérvényesítő módszernek európai gyökerei vannak. A 60-as évektől kezdődően 2-3 évtizeden át egy kifejezetten erőszakos terrorhullám söpört végig Nyugat-Európán. Elsősorban politikai színezetű, mint Németországban, Olaszországban, vagy a nemzeti önrendelkezést tűzte zászlajára, mint a baszk ETA Spanyolországban. De Észak-Írországban volt vallási vetülete is, ráadásul két keresztény irányzat, katolikusok és protestánsok estek egymásnak. A terrorizmus lényegében a palesztin-izraeli konfliktussal került a Közel-Keletre, és ezzel új dimenziót kapott. Néhány évtizeddel ezelőttig a teljes Közel-Kelet és a mai arab országok európai államok gyarmatai, protekturátusai voltak. Ha ezt nem vesszük figyelembe, nem fogjuk megérteni az iszlamista terror motivációit. Jelenleg írok egy tanulmányt az ún. spanyol-francia-belga terrortengelyről, mivel úgy látom, nincs magyar nyelvű irodalom ehhez a témához. A magyar politika ugyan instrumentálja a nyugat-európai terrort saját céljai érdekében, de az már nem áll érdekében, hogy felvilágosítsa az embereket a háttérről. Így a terrorizmus olyan, mint egy mumus, amit mindig be lehet tolni abba a kommunikációs retorikába, ahol épp a leghatékonyabban lehet félelmet kelteni. Nem akarok ebbe most mélyebben belemenni, de az előbb említett terrortengely kulcsországát úgy hívják, hogy Marokkó. Az elmúlt 10-15 év spanyol, francia, belga merényleteit szinte kizárólag marokkói származásúak követték el. És nagyon érdekes szerintem belemenni ennek a hátterébe és feltenni a kérdést: miért. A közép- és délkelet-európai országok tele vannak menekültekkel, mégsem hallunk terrorról. Görögország, Olaszország, Szerbia, Svájc, Ausztria… sehol sem hallunk terrorizmusról. A terrorista nem csak úgy lepottyan az égből, kell neki bizonyos fokú beágyazottság, ideológia és logisztikai háttér.

Ettől függetlenül azt gondolom, a terrorizmus súlyos gond lesz Európában a következő időben. Nem az Iszlám Államtól tartok, hanem a bekattant egyéni tettesektől. Meg az iszlamistának álcázott szélsőjobbos terrortól, ami Németországban már felütötte a fejét. Vagy attól, hogy a hibrid hadviselés keretében az EU vagy azon belül egyes államok destabilizálására használják titkosszolgálatok. Elég egyszerű most minden szándékot iszlamista terrornak álcázni, elég egy “Allah akhbar” felkiáltás a tett közben. Az Iszlám Állam már nem fog menekültnek álcázott terroristákat a balkáni útvonalon Európába küldeni, nincs értelme. Egyszerűbb üzletemberként idejönni, akár hamis papírokkal.

Mi a szereped a Migration Aid-en belül? Mit takar az a fogalom, hogy operatív igazgató?

Egy jól hangzó titulus, ami nálunk azt jelenti: lótifuti. Azt csinálom, ami épp kell ahhoz, hogy menjen a szekér. Kisbuszt vezetek, raktárt pakolok, cikkeket írok az oldalra, adminolok, megcsinálom az éves beszámolót, adományt osztok, egyeztetek az illetékes elvtársakkal. Ami új elem, hogy nyár közepén be lettem tolva sajtósnak, mert más nem vállalta. De szerintem ez nem fekszik nekem, inkább háttérember vagyok. A Migration Aid sajátossága, hogy a mai napig megtartotta grassroot jellegét. Nincsenek kialakult szervezeti struktúrák, leosztott feladatok. Próbálkoztunk vele, de nem megy. Mivel mindenki önkéntes alapon segít, tehát senki sem alkalmazott, nincsenek főnökök, beosztottak, bárki bármikor dönthet úgy, hogy ő most fáradt, nyűgös, nincs kedve, keressünk mást. Egyes alapfeladatok ellátására mostanában már kötünk szerződéseket, de a munka 90%-a önkéntes alapon szerveződik. Ennek a működési struktúrának megvannak az előnyei és a hátrányai is. Előny a spantenaitásból fakadó dinamika, hátrány a szervezetlenség, ezáltal nem mindig használjuk ki ideálisan a lehetőségeket.

Miből tudjátok finanszírozni a munkátokat?

A Migration Aid ismereteim szerint itthon az egyetlen olyan, kifejezetten menekülteket segítő szervezet, amely kizárólag adományokból működik már 2 éve. Nincsenek pályázati forrásaink, állami vagy EU-s támogatások. Addig dolgozunk, amíg az emberek úgy látják, fontos, amit csinálunk és ezért szánnak erre pénzt. Mondhatnám azt is, hogy minden reggel ránézek a bankszámlára, aztán matekozunk a többiekkel, ebből mire futja, mire nem. Néha kapunk nagyobb adományokat, amikből akár hónapokig tudunk gazdálkodni. Nemrég megengedtük magunknak a luxust, hogy egy nagyobb adományból vettünk egy 10 éves kisbuszt, ez volt az első nagyobb befektetésünk. Muszáj volt, mert rengeteg pénz ment el a kisbusz bérlésekre. Ezzel visszük az önkénteseket, az adományokat, vagy megyünk kirándulni a menekültekkel. Megmondom őszintén, álmomban sem gondoltam volna, hogy a magyarok egy részének ennyire fontos ez az ügy. Több mint két éve működtetik a Migration Aidet és segítik rajtunk keresztül a menekülteket itthon és a balkáni útvonalon. Ezúton is köszönöm nektek.

Természetesen vannak külföldi támogatók is, de mostanra elenyésző az arányuk a támogatóink között. A Migration Aid a magyarok szívügye lett.

Mik a terveitek a jövőre nézve?

Részben már beszéltem erről az “országjárás” kapcsán. A meglévő feladataink mellett van néhány nagyobb volumenű elgondolás a fejünkben. Az egyiket “Szolidaritás Házának” hívjuk. Több feladatot, munkaterületet szeretnénk egy fizikai térbe összehozni, hogy hatékonyabbak lehessünk. Egyrészt kellene a Migration Aidnek egy központi hely. Különböző helyszíneken tároljuk a dolgainkat, akár 30-40 km-re egymástól. Adományátvétel Szentendrén van, raktár Törökbálinton. Az önkéntesekkel kávézókban meetingelünk. Amihez hely kellene: Adományraktár, adománybolt, közösségi terek, 1-2 iroda helyiség és 3-4 szoba krízishelyzetben lévő menekültek ideiglenes elhelyezésére. Akiknek el kell hagyniuk a vámosszabadi befogadóközpotot, mert lejárt a 30 nap, amit ott eltölthetnek, és még nincs fedél a fejük felett. Vagy vidéken lettek elszállásolva, de fel kellene jönniük Pestre 1-2 napra. Szóval azt számoltuk, hogy mindehhez 500-600 nm helyigényünk lenne, ebből 200 a raktár. Ebben a projektben is nagyon szívesen összefogunk más szervezetekkel, akik látnak ebben fantáziát.

Ami még érdekel, a különböző kultúrák együttélésének megvalósíthatósága. Nem a multukulturalizmus, ami többnyire Nyugat-Európát jellemzi, ami számomra az egymás mellett élést jelenti. Együtt vagy egymás mellett, ez két különböző dolog. Ugyanakkor nem is az asszimiláció a cél. Számomra ez azt jelentené, hogy első lépésben mindenki definiálja a saját értékeit, érdekeit, motivációit. Második lépésben pedig megnézzük, ezekre hogyan lehet felépíteni úgy egy közösséget, hogy mindenki megmarad önmaga, de közben van közös gondolkodás, közös cselekvés és együttérzés. Ezt a koncepciót hívom Életkertnek. Most is egy közösségben élek, de ebbe a nagyobb kísérletbe bármikor belevágnánk, ha találunk hozzá elegendő társat.

Végül pedig: többet kell beszélnünk a biztonságról. Ez jogos elvárás az emberek részéről és tőlem sem áll távol. Viszont ezt nem a propaganda szintjén kezelném, hanem tényleg szakmai szinten.

Vannak dolgok, amiket ma másképp csinálnál, mint egy hónapja vagy egy éve?

Folyamatosan követek el hibákat, mondhatni napi szinten. Annyira sok a feladat és olyan kevés időm van a döntésre, hogy nem mindig tudom rendesen végiggondolni. De ha 5 perc alatt kell dönteni egy adott helyzetben, akkor nincs mit csinálni. Fel kell vállalni, hogy nem mindig hozom a legjobb döntést. Próbálok mindenből tanulni.

Nagyon személyes, ha megkérdezem, van-e valamilyen politikai meggyőződésed?

Nem hiszek semmiféle izmusban. Sem abban, hogy emberekre címkéket kellene ragasztani amiatt, mert elfogadnak vagy elutasítanak egy-egy véleményt. Fontos értéknek tartom a szabadságot, ezért már jár nekem liberális címke? Rossz hírem van a skatulyázóknak, nem vagyok híve sem a liberális gazdaságpolitikának, sem a drogok liberalizációjának, sőt magzatvédő vagyok, mert következetes vagyok az emberi élet védelmében.

Lehet, hogy Nyugat-Európában vannak klasszikusnak nevezett jobb- és baloldali értékek mentén szerveződő pártok, de itthon biztosan nem. A Fidesz és az MSZP 25 év alatt körbejárta a teljes politikai palettát annak megfelelően, épp mivel lehetett szavazatokat nyerni. A magyar politikai rendszert úgy hívom: szavazat-optimalizálás. Sokan mondják, hogy Magyarországon diktatúra van kiépülőben, ezzel nem értek egyet. Egész egyszerűen ilyen a kétharmad, ha a politikai elitben nincs alázat. Ha nem a szolgálat a cél, hanem a hatalom kiépítése. A kormánypártok kizárólag jogi és kommunikációs eszközökkel operálnak, nem erőszakkal.

Amit ma demokráciának hívunk, azt szemfényvesztésnek tartom. Hány emberre jut ma egy parlamenti képviselő? Százezerre? Ne mondja nekem azt senki, hogy egy ember hitelesen képviselni tudja százezer ember érdekeit. Százezer külön világ, százezer vélemény, még akkor is, ha vannak átfedések. Mást se csinálnak a pártok, csak hergelik és megosztják az embereket azzal, amit választási kampánynak hívnak és most már 4 év a kampányidőszak. Non-stop kamuzás az egész. Látom, hogy vannak emberek, akik jó szándékkal vágnak bele abba, amit politikának hívunk. De azt is, hogy a rendszer előbb-utóbb bedarálja őket. Ez a hatalom lényege: egy önjáró rendszer saját törvényekkel, amelyekhez vagy alkalmazkodsz, vagy kilök magából. Tőlem Orbán Viktort akár királlyá is koronázhatják, ha nem kell előtte hasravágódnom és elmondhatom róla a véleményemet. Szerinted változna valami? Talán előnyére, mert végre nem kellene milliárdokat szavazóhülyítő kampányokra fordítani, nemzeti konzultációnak nevezett dedós játékokra. Viktor is végre megnyugodhatna, foglalkozhatna a családjával, sportolhatna és a futópadon elgondolkozhat azon, mivel tudna tényleg jót tenni az embereknek.

Egy utolsó kérdés: hogyan lehet nektek segíteni?

Talán ez a legnehezebb kérdés. A céljaink megfogalmazásánál már említettem pár dolgot, aminek a megvalósítására még nincs elég forrásunk és kapacitásunk. De ami még talán ennél is lényegesebb: össze kellene fogni. Összehozni azokat az embereket, akik nem a politikára várnak, hanem a saját kezükbe akarják venni sorsuk alakítását. Bohóckodjon az elit magának. Nem érdekelnek a pártok és azok, akiknek a pénz az egyetlen érték. Ha senki sem foglalkozik velük, előbb-utóbb csak kiürül a parlament, és csinálhatunk belőle múzeumot a koronának. Mert ami most zajlik benne, az lélek és társadalomromboló. Mi meg építsünk magunknak egy élhető országot. Csak emberek kellenek hozzá és a szándék. Nem kell ehhez mindenben egyetértenünk. Olyan közösségek kellenek, ahol ki tudnak bontakozni a hasonló értékeket valló emberek. Ahol nagyobb érték az együttműködés, mint a versengés. Vagy tőlem legyenek versengős közösségek is, de én választhassam az együttműködőset. Ahol érték az élet és annak minden megnyilvánulása.

Az elmúlt hetekben újraértékeltem magamban a Migration Aid fogalmát. Segítsünk magunknak átmigrálni a társadalmat a jelenlegiből egy olyan állapotba, ahol megtaláljuk a békés együttélés módját. Mindenkit nyitott elmével és szívvel várunk, aki nem politizálni akar, hanem alulról felépíteni egy új magyar közösség-hálózatot.