[vc_row][vc_column][vc_column_text][evp_embed_video url=”http://migrationaid.org/videos/Gazdagok-szegenyek-Landscape.mp4″ width=”840″ template=”mediaelement” poster=”http://migrationaid.org/videos/rich-poors-cover.jpg”][/vc_column_text][vc_column_text]
Az elmúlt két évben tevékenységeink középpontjában a háborúk, üldözés és nélkülözés elől menekülők humanitárius megsegítése állt: ruhát, élelmiszert vagy épp bíztató szavakat adtunk ezeknek az embereknek. Miközben velük foglalkoztunk, észre sem vettük, mi történik a környezetünkben élő emberekkel. Persze, láttuk az útmentén katonásan sorakozó plakátokat, amik azt üzenték: félj az idegenektől. Olvassuk és halljuk a kormánypropagandát, amely megállás nélkül hamis üzenetekkel szőnyegbombázza a saját állampolgárait.
De csak most döbbentünk rá arra, hogy a gondolatokat és szíveket mérgező sötétség mekkora kárt okozott. Most, amikor látjuk, tapasztaljuk, hogy néhány oltalmazott szír, afgán és iraki család pihenésének megszervezése mennyi gyűlöletet szül honfitársainkban.
Még a fojtogató szocialista korszakban is mi voltunk a “legvidámabb barakk”, töretlen vendégszeretettel és nyitottsággal vártuk az országba érkező idegent, bárhonnan és bármiért is fújta hozzánk a szél.
Változtatnunk kell. Már milliók szorulnak támogatásra a saját hazánkban is. Kicsik vagyunk ahhoz, hogy megoldjuk a szegénység, a nélkülözés minden baját, de talán tehetünk azért, hogy kevesebb áldozata legyen annak a félelemkeltő propagandaháborúnak, amivel a kormány a saját népét taszítja sötétségbe. Mert ennek már nem csak a menekültek az áldozatai, hanem mi mindannyian.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]