Az elmúlt két évben tevékenységeink középpontjában a háborúk, üldözés és nélkülözés elől menekülők humanitárius megsegítése állt: ruhát, élelmiszert vagy épp bíztató szavakat adtunk ezeknek az embereknek. Miközben velük foglalkoztunk, észre sem vettük, mi történik a környezetünkben élő emberekkel. Persze, láttuk az útmentén katonásan sorakozó plakátokat, amik azt üzenték: félj az idegenektől. Olvassuk és halljuk a kormánypropagandát, amely megállás nélkül hamis üzenetekkel szőnyegbombázza a saját állampolgárait.
De csak most döbbentünk rá arra, hogy a gondolatokat és szíveket mérgező sötétség mekkora kárt okozott. Most, amikor látjuk, tapasztaljuk, hogy néhány oltalmazott szír, afgán és iraki család pihenésének megszervezése mennyi gyűlöletet szül honfitársainkban.
Még a fojtogató szocialista korszakban is mi voltunk a “legvidámabb barakk”, töretlen vendégszeretettel és nyitottsággal vártuk az országba érkező idegent, bárhonnan és bármiért is fújta hozzánk a szél.
Változtatnunk kell. Már milliók szorulnak támogatásra a saját hazánkban is. Kicsik vagyunk ahhoz, hogy megoldjuk a szegénység, a nélkülözés minden baját, de talán tehetünk azért, hogy kevesebb áldozata legyen annak a félelemkeltő propagandaháborúnak, amivel a kormány a saját népét taszítja sötétségbe. Mert ennek már nem csak a menekültek az áldozatai, hanem mi mindannyian.
Ne értsétek félre: továbbra sem fogunk politizálni, nekünk mindegy, ki van hatalmon, úgyis azt csinálnak, amit akarnak. Bennünket az emberek érdekelnek. Azok, akikkel együtt élünk ebben az országban, és akiket megtéveszt a hatalom egyoldalú, az előítéleteket és sztereotípiákat vírusként terjesztő kommunikációs gépezete. Továbbra is a segítés marad valamennyi tevékenységünk központi eleme. Azonban ahhoz, hogy nem csak a menekültek számára, hanem számunkra is élhető maradjon ez az ország, tennünk kell. Mégpedig közvélemény formálással. Mert a biztonság valamennyiünk jogos igénye. De amit a kormányunk tesz, az nem a biztonságunkat növeli, csak a félelem magját hinti el az emberek szívében. A következő hetekben tétetelesen cáfolni fogjuk azokat a hazugságokat, amikről el akarják hitetni velünk, hogy értünk vannak.
Amire biztosan szükségünk van ehhez: összefogásra. Minden segítő kézre, gondolatra, érzésre. Mindenkiére, aki hozzánk hasonlóan rideg sötétségként éli meg azt, amit egy szűk hatalmi elit ránk akar erőltetni. Kísérjétek figyelemmel az oldalunkat további információkért.